A magánhangzó-harmónia mintázatainak kísérleti és elméleti vizsgálata

Vezető kutató: Rebrus Péter

A kutatás célkitűzése kettős: egyrészt empirikus vizsgálatok elvégzése a magánhangzó-harmónia témájában mind a magyar nyelvváltozatokban, mind egyéb harmóniát mutató — elsősorban uráli — nyelvekben. A másik cél elméleti: az elméleti nyelvészetben (különösen a fonológiában) rendelkezésre álló elméletek tesztelése, illetve olyan modell kifejlesztése, mely a nyelvtipológiai, szociofonetikai és pszicholingvisztikai aspektusokat is képes inkorporálni. Az elméleti modell kiindulópontja az, hogy a magánhangzó-harmóniát közvetlenül a felszíni mintázatai megadásával írjuk le. Egy ilyen modellben egységes módon megragadhatók a semleges magánhangzókra jellemző különböző diszharmónia-jelenségek (pl. átlátszóság a tőben vagy a toldalékban, invariancia a toldalékban, antiharmónia a tőben). Ezen jelenségek nem azonos módon jellemzőek a különböző nyelvekben található harmóniarendszerekre, de a különböző jelenségek univerzálisan korlátozottak, ami alapján a nyelvekre tipológia állítható fel. A vizsgálat kiterjed a nyelvi variabilitásra, melynek mennyiségi viszonyai szintén univerzálisan korlátozottak, és jellegzetesen eltérő mintát mutathatnak a különböző nyelvekben vagy egyazon nyelv dialektális és szociolektális változataiban. A harmóniával kapcsolatos fonetikai és fonológiai variáció mérésére korpuszvizsgálatokat, fonetikai kísérleteket és pszicholingvisztikai teszteket alkalmazunk. Az elméleti modell kialakításánál szem előtt tartjuk egyrészt a graduális jelenségek formális nyelvészeti eszközeit (pl. skálák, analógia), másrészt a sztochasztikus egzemplár alapú, szociofonetikai és psziholingvisztikai megközelítéseket.

Futamidő: 2016-2020