A magyar prozódia laboratóriumi fonológiai vizsgálata

Vezető kutató: Mády Katalin

Az intonációs fonológia olyan prozódiai elmélet, amelyben fontos szerepet kapnak az univerzálék és a prozódiai tipológia. A modellt eddig nem alkalmazták a magyar nyelvre. A kutatás célja, hogy a magyar prozódia nyitott kérdéseit kísérletekkel tesztelje, és az eredményeket az intonációs fonológia kereteibe helyezze. A magyar prozódia számos ponton eltér az eddig leírt nyelvektől (amelyek elsősorban indoeurópai, valamint ázsiai tonális nyelvek votak), ezért a kutatási projekt eredményei az intonációs fonológia modellező erejét is növelni fogják.

A kutatás három fő kérdésre koncentrál: (1) Miben különbözik a magyar prozódia, amelyben a mondat fő hangsúlya többnyire a mondat elején található, a már leírt, többségében mondatvégi hangsúllyal rendelkező nyelvektől? (2) Mi a magyarázata annak, hogy a magyar folyékony beszédben ott is előfordulhatnak szünetek, ahol nincs prozódiai vagy szintaktikai határ, holott a szünetet prozódiai frázisok közötti határjelzőnek szokás tekinteni? (3) Hogyan valósul meg a szóhangsúly, amely a magyarban mindig szókezdő, ha nem esik egybe a mondat szintjén levő hangsúllyal? Vannak-e stabil jegyei? Ha nincsenek, alátámasztja-e a szakaszkezdő helyzet a hangsúly észleletét?

A vizsgálat a magyar prozódia jelenlegi modelljeiből kiindulva beszédprodukciós kísérletekkel és az eredmények percepciós tesztelésével keres választ a fenti kérdésekre.

Futamidő: 2011-2015