Variáció a romani morfológiában (különös tekintettel a Magyarországon beszélt változatokra)

Vezető kutató: Kálmán László

A kutatás eredményei

Korpusznyelvészeti eredmény, hogy megkezdtük a Magyarországon beszélt romani változatok feltérképezését, és lefektettük egy adatbázis alapjait. Beszélt nyelvi anyagot gyűjtöttünk vettünk fel és írtunk át a ma használatos romani összes létező változatából. Terepmunkánk alapján állíthatjuk, hogy a nyelvátadás határozottan visszaszorulóban van. Másfelől azt is megállapíthatjuk, hogy a történetileg Magyaroszág területén jelenlevő összes dialektus él még.

Az elméleti nyelvészeti eredmény az alaktani ingadozást, a konstrukciós morfológiát és az analógiát érinti, valamint kapcsolatukat a gyenge pontok fogalmával. Az ingadozásról sémák segítségével adhatunk számot, amelyeket úgy fejlesztettünk tovább, hogy körkörös ábrázolást javasoltunk, ahol minden egyes információ (hangtani, mondattani és szemantikai) két irányban kapcsolódik a másik két információhoz. A gyenge pont egy olyan séma, ahol legalább az egyik megfeleltetés nem kölcsönösen egyértelmű.

Megállapításaink kapcsolódnak a szigorú különbségtételre az öröklött és kölcsönzött szókincs között a romaniban, az alaktani paradigmákat illetően. Az -es-/-en- mintát eszerint az öröklött szókincsre alkalmazzák, míg az -os-/-on- mintát a kölcsönzött szavakra használják. Azt állapítottuk meg, hogy jelentős mértékű variáció van azoknál az elemeknél, amelyek nem tartoznak az indo-árja szókincshez, mind a lexikonban, mind egyes, konkrét elemek esetében, beleértve az újabb és a spontán kölcsönzéseket is.

Futamidő: 2014-2017