Jelentés, kommunikáció; szószerinti, figuratív: Kortárs nyelvfilozófiai kutatások

Vezető kutatók: Zvolenszky Zsófia és Kálmán László

Nyelvfilozófiai kutatásunk során a nem-szószerinti nyelvhasználat természetéről folytatott analitikus filozófiai vitát szeretnénk vizsgálni: azon belül is (i) a metaforikus nyelvhasználat, illetve a (ii) nyelvi irónia jelenségére koncentrálunk. Abból az általánosabb kérdésből indulunk ki, hogy (iii) az egyes – szószerinti és figuratív – nyelvhasználati formák során mennyiben térhet el egymástól a beszélői jelentés (amit a beszélő a szavain ért) és a lexikális jelentés (amit a beszélő szavai jelentenek). Milyen szisztematikus különbség tehető az egyes nyelvhasználati formák – például szószerinti, hiperbolikus, metaforikus, ironikus nyelvhasználat – között annak alapján, hogy az egyes esetekben a beszélő milyen mértékben és milyen módon távolodik el a lexikális jelentéstől? Az egyik munkahipotézisünk, hogy ezen eltérések ellenére a lexikális jelentés lényeges megszorításokkal szolgál a beszélő szavainak értelmezésére nézve, és ezen megszorítások elemzése részét kell képezze a jelentés- és kommunikációelméletünknek. A kutatás során interdiszciplináris megközelítést alkalmazunk: egyaránt támaszkodunk filozófiai, nyelvészeti és kognitív tudományos eredményekre, különös tekintettel a kortárs nyelvfilozófia Grice utáni fejleményeire, ezen belül is elsősorban arra, milyen választ adnak az egyik legjelentősebb pragmatikai keretelmélet, a relevanciaelmélet hívei a fenti három kérdésre.

Futamidő: 2016-2020