Magyar nyelvtörténet
Szerkesztette Kiss Jenő Pusztai Ferenc
Osiris Kiadó, Budapest, 2003
Gyarló a fiatal magyar finnugrista (de legalábbis egy közülük
biztosan az). Először is borzasztóan kíváncsi, ezért a kezébe veszi a
megjelenő friss szakirodalmat. Ráadásul nem egyszerűen magába szívja
az olvasott műből felé áramló tudást, hanem összeveti korábbi
ismereteivel, sőt, az olvasottakat összeveti az ugyanabban a műben
máshonnan olvasottakkal. De ezzel sem elégszik meg. Megpróbálja magát
más olvasók helyébe képzelni, és az ő szemükkel is olvasni. De
mindebből még nem lenne baj. Az igazán nagy probléma ott van, hogy
hiányzik belőle a hallgatás erénye. Csillapíthatlanul tombol benne a
vágy, hogy tapasztalatait, megfigyeléseit, kételyeit másokkal is
megossza. Nem tudja magába fojtani a véleményét.
Nem fogom még egyszer elkövetni azt a hibát, hogy hónapokon át egy
komoly bírálat összeállításán dolgozzak, hogy aztán minden munkám
semmivé váljon a szakmai közönynek köszönhetően. Szerencsére ebben az
esetben nincs is szükség a vészharangok kongatására. Remélem azonban,
hogy lesznek olyanok, akiket érdekelnek megjegyzéseim. Természetesen
könnyen lehet, hogy sok kérdés megítélésében tévedek. Akárcsak A
világ nyelvei uráli szócikkeire vonatkozó megjegyzéseim esetében, itt is szívesen várom
mások akár a szerzők hozzáfűznivalóit. Remélem,
oldalamnak legalább annyi haszna lesz, hogy a következő kiadásban a
felbukkanó sajtóhibákat kijavítják. Az oldalt folyamatosan bővítem,
ahogy haladok a kötet (a továbbiakban: MNyt) olvasásával.
Általános megjegyzések
- Mit vétett a HB. eleje, hogy nem került a címlapra? Miért csak a
11. sortól szerepel, míg alá odakerült a latin szöveg is?
- A kötetben a tartalomjegyzék megosztása, nagy részének a kötet
belsejébe való helyezése nem túl logikus. Nézzük, mit ír erről Umberto
Eco: De ha a könyv elejére tesszük [a tartalomjegyzéket],
legyen valóban az elején. Az angolszász kiadásokban gyakran
az előszó után helyezik el, olykor az első és a második kiadáskor írt
előszó után. Ez barbárság. Öncélú hülyeség, éppen olyan, mintha a
könyv közepére tennénk. (Hogyan írjunk szakdolgozatot?
Gondolat, Budapest, 249.) Gyurgyák János a Szerkesztők és szerzők
kézikönyvében (Osiris Kiadó, Budapest, 2000), melyet állítólag
maga az Osiris irányadónak tekint, ezt írja: Ha a könyv elejére
tesszük [a tartalomjegyzéket], akkor közvetlenül a címnegyed után
következzék, azaz mindenképpen előzze meg az előszót (az ötödik
oldalon kezdődjék). (55.) Tény, hogy egy rövid tartalomjegyzék
van az ötödik oldalon, de a részletes, az egyes fejezetek
kikereséséhez használható tartalomjegyzék a 70-97. oldalakon van (28
oldalon keresztül!). Ez mindenképpen szerencsétlen megoldás.
- Nem világos, miért szakad el az Általános kérdések c. rész a
többitől. Nyilván azért került be a kötetbe, hogy megalapozza a
történeti leírást. Ugyanakkor jó lett volna, ha kerül ide a
nyelvtörténetírás módszertanára vonatkozó rövid bevezető is (a
106-115. oldalon találhatóhoz hasonló).
- A kötet hátsó borítóján álló állítással szemben az 1967-ben
megjelent, Benkő Loránd által szerkesztett kötet címe nem A magyar
nyelvtörténet, hanem A magyar nyelv története. (A
továbbiakban a három szerző Bárczi, Benkő, Berrár neve
alapján BBB.)
- Nagyon hiányzik a kötetből a BBB-ben még meglevő, a nyelvemlékeket
bemutató önálló fejezet (ott 50 oldal!). A források használata, az
értelmezésükre való képesség nyilván a MNyt szerzői szerint is
szorosan hozzátartozik a magyar szakos képzéshez, nyilván ezért
iktattak be a kötetbe külön helyesírástörténeti fejezeteket annak
ellenére, hogy a helyesírás története csak igen távolról kapcsolódik a
nyelv történetéhez.
- Sajnálatos, hogy a feladatok megoldásai hiányoznak a
kötetből. (Legalább pontos szakirodalmi utalást illet volna adni, hogy
hol található meg a válasz.) Az olvasó szeretné tudni, hogy arra
gondolt-e a szerző, amire ő, és hogy ha beletörik a bicskája a
feladatba, akkor is érdekli, hogy mire nem gondolt vagy mit nem
tudott...
Az egyes fejezetekre vonatkozó megjegyzések
|