Pap Mária (1942-2023)
Kutatóközpontunk jogelődjének munkatársa volt a 70-es években. Jelentős kritikai gondolkodó volt, akit az emberi hátrányokat és egyenlőtlenségeket közvetítő és újratermelő társadalmi rendszerek, mint például a nyelv használata, a tudáshoz való hozzáférés szabadsága foglalkoztatott. Telegdi Zsigmond és Szépe György korai tanítványaként az új általános nyelvészeti szak első évfolyamának diplomásaként, Réger Zitával és Pléh Csabával együtt a magyar szociolingvisztika egyik úttörője volt. Ennek mérföldkövei voltak a Pléh Csabával közösen írt, Nyelvhasználat és társadalmi helyzet (Szociológia 1. 1972.) című tanulmány, amely budapesti kisiskolásokkal végzett felmérések, tesztek eredményeit értelmezi, majd a Társadalom és nyelv című kötet (szerk. Szépe György – Pap Mária), amely 1975-ben a nemzetközi szociolingvisztikai kutatások eredményeit tette közzé a magyar olvasók számára. Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 14. (1982) számában alapos kritikát adott Basil Bernstein szociolingvisztikai elméletéről. A korai generatív grammatikai kutatások nyelvfilozófiai értelmezése során Chomsky innáta- hipotézisének kritikájában is fontos gondolatokat publikált. A nyelv keletkezése. Kossuth Kiadó, Budapest, 1974. című kötet szerkesztőjeként az antropológiai nyelvészet nemzetközi eredményeit tette magyarul is hozzáférhetővé, míg a Telegdi Zsigmond szerkesztette Hagyományos nyelvtan – modern nyelvészet című kötet lektoraként sokat tett a generatív nyelvtannak a magyar nyelv leírására való alkalmazásáért, maga is foglalkozott leíró nyelvtani témákkal, példaszerű volt a Generatív grammatikai vázlatok a koordinációról, NyK. 73. (1971) című munkája.
Furcsának tűnhet, de igaz: az ő esetében a kérlelhetetlen kritikai erély egy végtelenül kedves, jóhumorú, ironikus, az embereket mélyen szerető és tisztelő egyéniség képében jelent meg. Aztán komorult a kép: a Charta 77 szolidaritási nyilatkozat egyik aláírója volt. A Charta 77 eredetileg egy csehszlovák politikai nyilatkozat volt, az aláírók az alapvető emberi jogok betartását követelték az akkori csehszlovák kormányzattól. Az aláírókat folyamatosan zaklatták, szerzőit, Jan Patočka filozófiaprofesszort, Václav Havelt és másokat börtönbe zárták. Mellettük szolidaritási akció indult és többszáz magyar értelmiségi – köztük Pap Mária is – nyílt levélben foglalt állást a politikai perek ellen 1979-ben. Az aláírók jórészét akkor indexre tették, diszkriminálták, így Pap Máriát is. Az akkori Nyelvtudományi Intézet nem hosszabbíthatta meg lejáró munkaszerződését. Alkalmi fordításokból igyekezett a továbbiakban eltartani magát, de továbbra is részt vett a demokratikus ellenzék tevékenységében.
A rendszerváltást követően az Intézet újra állást ajánlott neki, de visszautasította. Azt mondta, hogy a közben eltelt több mint tíz évben nem követte a nyelvészet alakulását, nincs tehát erkölcsi alapja kutatóintézeti állást vállalni. Ugyanilyen alapon utasította el, hogy letiltott kandidátusi védése miatt kárpótolják. Hajthatatlan volt.
De ott volt a magyarországi modern nyelvészet kezdeteinél, szociolingvisztikai és nyelvfilozófiai megalapozásánál.
Emlékét megőrizzük.
Fotó: Szilágyi Lenke, 1997.
A képen Pap Mária élettársával, Petri György Kossuth-díjas költővel, a demokratikus ellenzék kiemelkedő tagjával látható.